Isztanbul

Szerencsére a mostanában nagy sajtóvisszhangot okozó Taksim-téri események nem zavarták meg a vakációnkat. A rendőrség és a tüntetők közti összecsapások az elutazásunkat követő napon kezdődtek.

Alább a 2013. május 25. és június 8. közötti vakációnk rövid összefoglalója.

1. nap: Érkezés

A reptéren rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy néhányan ebben az országban nem kifejezetten erősek sorbanállásban. Az elénk bevágó férfinek és két másik család mindegyik tagjának üzbég útlevele volt. Úgy látszik, náluk így megy.

A reptérről a Havataş busszal keveredtünk be a városba. A megállót a reptéren nem volt egyszerű megtalálni a buszok és taxik rengetegében. A busz a Taksim téren tett le bennünket. A Nicoleport-hotel, ahol a szállást foglaltuk, mintegy 15 perc séta onnan. Ahogy megérkeztünk, békés tüntetők menete keresztezte az utunkat. Török nyelvismeret híján nem értettük, hogy mit skandálnak és a tábláikat se tudtuk elolvasni.

Egy óra szunyálás után megkezdük a hotel közvetlen környezetének feltérképezését: a bevásárló/sétáló utca İstiklal, Galata torony, stb. Két útikönyv ajánlásait követtük: Le guide du routard és a Lonely Planet.

Érdekes volt látni, hogy a város hasonló típusú cikkeket árusító boltjai csoportokba, negyedekbe rendeződtek. A közelben találtunk egy antikvárium negyedet és később találkoztunk szerszám- és szőnyegbolt csoportosulással is.

Holland barátaink tiszteletére felkerestük a holland követség épületét, illetve véletlenül az olasz előtt elhaladtunk.

Lehetetlen nem észrevenni a nagy számú macska-populációt a város minden szegletében. Ahogy az útikönvy írja: a senki macskáit mindenki eteti. Több helyen láttuk, hogy a helyi bolttulajdonos által összeeszkábált macska etetőket. A macskák pontosan tudják, hogy a legjobb falatokat turistákkal teli éttermek közelében lehet begyűjteni.

Este a városban sétálva feltűnt, hogy a rendőrség nagy erőkkel vonult az utcára: minden rendőr pajzzsal, maszkkal felszerlve. Semmit nem érzékeltünk a Taksim-tér közelében lévő parkban zajló eseményekből (nem is járunk ott). Elutazásunk után egy nappal később tudtuk meg, hogy mi történt/történik.

Az általános káoszon túl a városban határozottan van valami vonzó.

2. nap: Sultanahmet

A napot a kihagyhatatlan látványosságokkal töltjük:

Mindegyik gyönyörű. A Hippodrome azért elnyerte a Nap Csalódása címet. A római Circus Maximus-hoz hasonló érzés fogott el: jól hangzó név, de semmit se lehet látni az eredeti épületből.

A Mosaic Museum talán kevésbé ismert a fenti listáról, szinte alig voltak látogatók rajtunk kívül. Mindenesetre a viszonylag kis múzeumban rengeteg hatalmas mozaikot lehet megnézni a bizánci korszakból.

A múzeum után a tengerparton sétaltunk. A fürdőzőknek és napozóknak száz méterenként árulnak sózott uborát és zöld almát rozoga taligákból. Mielőtt visszatértünk a hotelbe a Paşazade étteremben vacsoráztunk.

Még reggel, amikor a városnézésre indultunk egy szabadtéri piacot találtunk közvetlenül a hotel előtti kis utcákban. Alább látható, hogy mi maradt belőle a nap végére... Hozzá kell tenni, hogy a szemétszállítók reggelre mindent eltakarítottak (persze aludni nem túl kellemes, ha 5 szemeteskocsi dolgozik az ablak alatt).

3. nap: Megint Sultanahmet

Az Eminönü kikötőben elfogyasztott reggeli után, folytatjuk a régi városközpont felfedezését. A mai nap listája:

Nyilvánvalóan sokan mások is hasonló programot terveztek mára.

A nap tanulsága, hogy a Nagy Bazár tényleg nagy. Továbbá, ha azt mondom

,, Add csak ide a térképet, én tudom merre kell menni! ''

akkor az szemenszedett hazugság. A bazár boltjaira nem érdemes szót vesztegetni, azonban maga az épület, mérete és építészeti megoldásai miatt, egyedülálló a világon.

4. nap: Fatih

A napot a Chora templomban kezdük, majd átsétáltunk a Fatih negyeden, majd az Isztanbul Archeológiai Múzeumhoz. A város igazi arculatának felfedezéséhez érdemes, a fő turistalátványoságoktól távolabb eső utcákon sétálni. A szegényebb, kis utcákkal tarkított negyedekben egyszerű emberek teszik mindennapi dolgaikat.

A városban térképpel elnavigálni nemcsak a Bazárban nehéz, de a kis környező utcákban is. Legalább egy óra bolyongás után sikerült megtalálni egy bizonyos könyvpiacot: mire odaértunk már zártak.

5. nap: Ortaköy

A Dolmebahçe palota után jégkrémet és török töltött tésztát ettünk Ortaköy-ben, majd visszabuszoztunk Sultanahmet-ben található Bazilika Ciszternához.

6. nap: Elutazás

A Havataş busszal kimentünk a reptérre, ahol egy nagyon drága ebédet követően a repülőgép felszállt Izmir felé, ahol a nyaralás folytatódik.